Oldalak

2015. május 20., szerda

Egy őszinte beszélgetés


a vendégszeretetről, lelki alkatunkról:

-Mikor megismertelek, úgy éreztem, hogy bár szeretnék, de soha nem fogok tudni úgy vendéget fogadni, mint te... Nem jössz zavarba, spontán megoldod a váratlan találkozást, mosolyogsz fáradtan is, és soha nem érzi a vendég, hogy teher, s mennie kellene már.
- Igen, mikor én is megismertelek, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ilyen  tervezéssel, tökéletes összhangban fogadni azokat, akik hozzánk jönnek. Mert nálad mindig érzi az ember, hogy várták, hogy nagy figyelemmel és szeretettel készültek.
- Milyen jó, hogy nem irigykedéssel maradtunk...:)
-Milyen jó, hogy összefogtunk, igen! :)
A vendégszeretet nagyon jó otthon, de  amikor a gyülekezetben együtt is gyakoroljuk, az tökéletes, nem? Én feloldom a kezdeti vagy váratlan nehézségeket, ami az emberekkel adódik, te meg mindent milyen szépen rendezel ami a munka részleteit illeti az alkalom alatt, amikor én már nem tudok erre figyelni.
-Ja, és milyen öröm, hogy amikor nekem már elég volt az emberekből, te szépen befejezed az alkalmat, s megengeded, hogy én is elmenjek azokkal, akik már az elején távoznak. :)

MINDENKI TUD TEHÁT VENDÉGET FOGADNI, csak meg kell találjuk a helyünket s a módját annak, hogy a vendégszeretetet örömmel gyakorolhassuk, s nem erőltetve, másokat utánozva vagy irigyelve.
Mert egyszer legalább te is leszel vendég, s így akkor megértheted a vendégfogadódat így is úgy is! S nem fog elveszni a látogatás lényege...

"Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül." (1Pt 4:9-10.) 

További alapelvek a vendégszeretet gyakorlásában:
1. Ha a legjobbat adod, amid van, amire éppen futja, ez a legtöbb. A lényeg az őszinte szeretet és az egyszerűség a nagyszerűséggel.
2. Az introvertált alaptermészet illetve más objektív ok (betegség stb.) miatti mérték a vendégek fogadásában természetes. Egy kérdés van ilyenkor: önző szándékból (kényelem, büszkeség stb.) húzom-e meg a határt? Ez a probléma inkább, s nem a vendégek száma, gyakorisága...
3. Elsősorban saját családommal legyek vendégszerető (rokonok, s mindazok, akiket rám bízott a Jó Isten)...ha hozzájuk nem vagyok az, nem sokat ér, ha az elég világot is befogadom.
Tini gyermekeim vannak, s most nekem a prioritási listán ott vannak a gyerekeim barátai is. Amikor jönnek, fogadva legyenek nálunk...szeretettel! Ha feléjük önzetlen az ember, akkor pedig jöhet a koldus és "ismeretlen angyal" is, mert a szívem már begyakorolta a feltétel nélküli szeretetet.

Folytatható a gondolatsor, de nekem itt abba kell hagyni, mert éppen csengettek. :)

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL