Oldalak

2015. március 3., kedd

nem mindenki született bátorító.


a szavainknak nagy ereje lehet, ha a bátorítást
1. egyszerűen tesszük, nem más hangszínnel, túlzott hangsúllyal. egyszerűen, őszintén és egyenesen. akkor igazi, ha önmagunkat adjuk ekkor is. nem nagy és szép szavakra van szükség, hanem a bátorító igazságra.
2. hitelesen adjuk át. igazán a lényegre mutatunk és nem általánosságokban fogalmazunk. konkrétan utalunk a jó cselekedetre, jellemvonásra, ami tetszik nekünk, ami példa számunkra. érdek és félremotiváltság nélkül. nem csak annak, aki megérdemli vagy aki nagyon bátortalan. kötelességünk az elismerés, a bátorítás. a másik félnek a felelőssége, hogy hogyan bánik vele. kivéve a kicsinyeket, akiket óvnunk kell: gyermekeinknél nagyon fontos, hogy ne a teljesítményt, hanem inkább az erőfeszítést, jellemvonást hangsúlyozzuk ki. ugyanakkor konkrétan mondjuk ki mit értékelünk. a csak "ügyes vagy" helyett, inkább valahogy úgy, hogy nagyon jól sikerült most ez a munka neked. az előbbi rajzod is szép volt, de most sokkal jobban kidolgoztad (kivéve, ha nem így történt:). a "szép vagy" helyett: nagyon jól áll neked a barna szín, kihangsúlyozza a szelíd barna tekinteted. másnak a ragyogást a kék :) így megtanulják, hogy a külső tulajdonságok is a belsővel érvényesülnek és azt is, hogy minden emberben van szép! a férj bátorítása sokszor a teljesítményre összpontosul, hisz a férfiak "szeretnek valamit letenni az asztalra", és jaj annak az asszonynak és családnak, aki ezt nem látja, nem értékeli, mert még megteszi más (anyós, harmadik személy), és csakis magának árt az az otthon, ahol nincs hálaadás Istennek, "csodálat" és megelégedés.
3. mindig a bátorított maradjon a  fókuszban. sokszor egy őszinte dicséretet is úgy hárítanak el, hogy: ó, te beszélsz, te sokkal jobban tudod, a tied sokkal inkább...stb. ne essünk abba a hibába, hogy ezután magunkról kezdünk beszélni, akár védekezésként is. ne felejtsük: a bátorítás nem rólunk szól. inkább fordítsuk vissza a szót: most rólad van szó. hála érted azért, hogy ilyen vagy, hogy most ez sikerült neked. te is hálát adhatsz Istennek velem együtt. örüljünk együtt! :) erre általában válaszként nincs már csak szeretet és csend.

Nagyon vigyázzunk a hitelességre. Ha valaki például az elismerő szavak szeretetnyelvét beszéli, az nagyon érti is. Nagyon hamar felfogja, ha visszaélnek vele és hízelegnek, vagy félremotiválnak. Ne tévesszen meg, ha ezt nem jelzik mégsem, hanem szeretnek. Gyerekeink is ilyenek, de a szívük mélyén tudják, hogy igazán csak használjuk a dicséretet és nem a kapcsolatunkról szól. Akkor pedig elvész a bizalom és a szavak nagyon nehezen nyeri vissza erejüket.
A bátorításban való fukarság ("netán elbízza magát", "úgyis tudja, az én szavam nem sokat nyom a latban", "úgyse számít neki" okokból) legalább annyira káros, mint az előző hiba. Itt is érvényes az, hogy ha valaki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak. Természetesen, úgy jó, ha a helyes világos mércével együtt jár.
Adjon Isten ma is súlyt és erőt a szavainknak, hogy azok bátorítsanak, felemeljenek, vagy akár tudtunkon kívül "eleven szenet gyűjtsenek mások fejére". A rosszat is jóval győzzük meg!
Hiszek ebben annak ellenére, hogy néhányszor csalódtam már a szavakban!
"Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." Efézus 4:29
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL