Oldalak

2015. január 7., szerda

Olvasni jó!

ez egy régi cikk még a zilahi "Árkádból", ami eszembe jutott.

Olvasni jó!

Egy könyv a kertben levő kis diófánkat is eszembe juttatta és a tavasz illatát, míg egy másik verses kötet a téli estéket hozza elő, a meleg cserépkályhát, a karácsony hangulatát. Eldöntöttem akkor, hogy függetlenül milyen hajlammal, érdeklődéssel születnek gyermekeim, megszerettetem velük az olvasást.
A „hogyan” ma is kérdés, mert még vannak kisebb gyerekeim:
  • A jó példa hatása. Ha a szülőnek a kezében könyvet, újságot lát a gyermek, ő maga is alig várja, hogy megfejthesse a betűk halmazát és felnevethessen, elmélázzon ő is egy-egy mondaton. Nem egy kötelező ismeretszerzésnek, hanem elmaradhatatlan eszköznek, szükségként éli meg az olvasást.
  • Nevezetesebb ünnepen jó, ha ajándékba egy könyvet is kapnak, ami azt értéket közvetíti feléjük. Ki is lehet olvasni hamar, hogy megérthessék, a könyv az haszon is. Mi több, amit elolvasunk, az olyan kincs, amit senki nem vehet el tőlünk, kevésbé tud „elveszni”, a játékokkal ellentétben.
  • A könyvet óvni kell. Jó elkerülni, hogy a gyermek tépdesse a lapokat, különösen kicsi korában, amikor egy-egy könyvből ez lett volna egyedüli élvezete a képek mellett. Ezzel a könyvet magasabb értékszintre emelhetjük, ami nem csak pénz, vásárlás, „veszünk másat” kérdése.
  • Felolvashatunk a gyerekeknek. Munkahellyel, vagy több gyerekkel, ez igazi önmegtagadás a szülőnek az esti vagy délutáni fáradt órákban. De megéri.
  • Nagyobb gyerekeinknek is jó felolvasni, de újabban felváltva olvasunk el egy-egy könyvet, verset, s megbeszéljük az élményeinket. Nagyon élvezik, hogy hamarabb a mű végére érnek, mint én. Bárcsak annyi időt szánhatnék én is rá, mint ők, gondolom ilyenkor...
  • Az előfizetett gyerekújságokat jó számon kérni tőlük, mint akiket érdekel mi van egy mai gyerekújságban. Mi is megosztjuk velük az újságaink gyerekoldalait. Élmény egy-egy keresztrejtvény közös megfejtése is.
  • Legalább úgy elnézelődünk egy könyvesboltban együtt, mint a játékboltokban. Folytatható a sor, bátran gondolkozzunk rajta, mit tehetnénk másképpen, mégjobban, hogy a könyv érték maradjon, először is otthon nálunk.

Nem tudni mi lesz a gyerekeinkből. Tudom van ritka kivétel is, van, akinek a gyerekét az önfegyelemre kell bátorítani, ami az olvasást illeti. Vagy tudok olyan családokról, ahol a könyveket csak papírral befedve szabad olvasni, a könyvespolcon is katonás rend. Valamikor szeretnék elérni én is ehhez hasonlót. Én nem mondhatom egyik gyerekem sem könyvfalónak egyelőre, én magam sem vagyok irodalmár. De azt látom, hogy a jó példa, az olvasás szeretete megtaníthatja őket a belülről fakadó tudásvágyra, irodalmi élményszerzésre, ami felnőttkorban folyamatos önnevelést vált ki.
Bárcsak sikerülne! 
Mutter
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL