Oldalak

2015. január 14., szerda

Kiégés nélkül...

Akik emberekkel foglalkoznak, különösen ha segítő szolgálatban, lelkigondozásban és felelősséghordozásban sokat vállalnak, szükségük van a "mentális önvédelemre", amellett, hogy Isten közelében marad az ember igeolvasással, imádsággal. Ez sokszor csupán a rendszeres feltöltődést, kikapcsolódást jelenti. Van nehéz időszak a hátam mögött nekem is. Lelki terhek néha összejönnek a nehéz körülményekkel, hirtelen, váratlanul érintő eseményekkel. Néhány évvel ezelőtt a "megrepedt nádról", a "pislogó gyertyabélről" beszéltem női konferenciákon. Azt hittem, valamit átéltem ezekből azelőtt. De ahogy lenni szokott, inkább utána jött az igazi próbája. Tapasztaltam Isten kegyelmét a lelki teherviselésben, a gyászban, fizikai és lelki "gyengeségemben", a nehezen kezelhető emberekkel való érintkezésben.
Visszanézve, sokat segített ebben az időszakban az Istennel való közösség, szerető férj és család mellett az, hogy volt néhány hűséges barát, akik ilyenkor testvérré váltak (Péld 17:17). Igyekeztem nagyon szorosan maradni mellettük, kihasználva a lehetőséget a közösségre, találkozásra, beszélgetésre, amikor csak lehetett. HOGYAN TETTÉK?
 Tudatosan, vagy csak szeretetből Istentől indíttatva, felemeltek, erősítettek:

1. a gyógyító szavaikkal. Talán azért is hatottak olyan mélyen és intenzíven, mert jól értem ezt a szeretetnyelvet. Van néhány ember, aki "életet beszél a lelkembe". Példabeszédek 16:24 (Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a csontoknak.) jutott eszembe, ha szeretteim, a barátnőim, lelki társaim szavait hallgattam, újra és újra elolvastam egy-egy igekártyáról, vagy éppen a fehér gyűrűmről. Ezek a szavak bölcsesség, igazság és erő szavai. Istenre, a Szeretetre, az Életre irányították a figyelmem.

2. az egészséges humor. Vannak emberek, akik közelében egészséges a derű. Ilyen a férjem is nagyon sokszor, és mások is vannak az életemben. Sokszor egy könnyed mondattal elvették az élét a mókuskerékként működő gondolatmeneteknek, amitől eléggé "bezsonghat" az ember lánya. Vagy csak egy vicces hasonlattal elvették az élét annak a "túl komoly fejtegetésnek", amit lehet 3 percen keresztül ecseteltem... Segítettek nagyon sokszor, hogy ne vegyem olyan komolyan saját magam, hogy felfelé nézzek a Hatalmasra, s ne a "földi óriásokra". A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat. Péld 17:22 A jó humor gyógyír a léleknek.

3. Helyes határok - Lelki társaim, akik kívülről is látták élethelyzetem (különösen a racionális félék, akik jól leszállítottak a földre :P) nagyon sokszor bátorítottak arra, hogy tegyem le azokat a terheket, amelyek nem az enyémek. Fel se vegyem. Emlékeztettek, hogy nem én kell "megváltsam a világot", s még azt a helyzetet sem tudom, illetve bátorítottak a pihenésre, kikapcsolódásra, arra, hogy bátran mondjak NEMET  sok jó dologra is. Még gyakorlatilag is átvettek a terheimből, feladataimból. Tanították nekem a Prédikátor könyve 3. részét...hogy "mindennek ideje van". Egyszer még arra is rávettek, hogy "lábat lógatni" elutazzam jó messzire pár napra. Idősebb, tapasztaltabb 3 másik nővel voltam pár napot együtt. S a kis családom nagylelkűen bátorított ebben.  Ez, a gyász idejében, életmentő" cselekedet volt. Azóta is gondolkozom, hogy mennyire szeret Isten, hogy ezzel megajándékozott. Az egyik nő közülük már évek óta példaképem, csodálattal követem feleségként, s a szolgálatban is...akkor eljött a "menedékhelyre"s főzött, másnap elvitt ebédelni. Felfoghatatlan számomra az a szeretet, amellyel körülvettek. Meghallgattak, s csak Isten s egymás előtt kitárhattuk szívünket, imádkozhattunk. Tudom, hogy ez egy olyan cselekedet volt, amelyet egyszer én is tovább adhatok valakinek.

Igen, most azon gondolkozom, hogy a fentiek közül mennyit tudok én úgy megélni, hogy mások számára az felüdülés legyen. Bárcsak a rámbízottaknak ne csak a szolgálatban, s a teherviselésben legyek ösztönző, hanem mindig lennék éber, hogy éppen kinek van szüksége érzelmileg megpihenni... Hiszem, hogy helyes megelőzéssel, Istenre s egymásra figyeléssel elkerülhető a kiégés. Átéltem ezt is. Igen, ezt is KEGYELEMBŐL!
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL