Oldalak

2015. január 6., kedd

szabadulás az elvárások csapdájából

Nagy elvárásokkal bárki szembesülhet egy új családi állapot kezdetével, munkahelyen, közösségben szolgálatban. Ha engedi valaki, hogy ezek az elvárások vezéreljék a viselkedést ahelyett, hogy az önvizsgálat és motiváció szeletkéje maradjon, ami normális, a következő jellemzőkkel nézhet szembe. Én legalábbis ezek fedeztem fel, ami természetesen nem a teljesség igényével történt:
-lázadó lelkület: "ők nem kontrollálhatnak engem, nincs joguk hozzá" gondolatokkal, tiltakozással.
-egy képmutató, túlzottan alkalmazkodó életforma kialakítása
-folyamatos haraggal való küzdelem, amellyel legtöbbször közeli kapcsolatait mérgezi az ember (gyerekein, házastársán tölti ki stb)
-bűntudat, bűnvád rendszeres jelenléte
-cinizmus magas fokon (általában bezárkózással is jár)
-az emberek tetszését hajkurászó magatartás, ahelyett, hogy Istennek akarna tetszeni a legjobban
- hajlam feladni azt a munkát, szerepkört amiben az elvárásokat egyre nyomasztóbban tapasztaljuk

Én sem vagyok kivétel. Az anyaságban(a többi anyához hasonlítva magam), óvónéniként (a szülők előtt), még a fiatalok közötti előadásaim miatt (ifiórákon, iskolákban az osztályfőnöki órákon "érdekesnek" kell, maradni), a lelkipásztor felesége szerepkörét nem is említve, szembesültem a fent említett magatartással, ha nem is minddel, vagy ha nem is vett lakozást, de kísértésként ott volt szinte mindegyik.

"Az Igazság szabaddá tesz."

Krisztus az Igazság, aki rávezetett arra, hogy:

- az az igazság, hogy teljesen normális, hogy vannak elvárások. Nekem is vannak, ha másokra gondolok. Elengedtem a neheztelést azokkal szemben akik elvárásait éreztem. Volt, hogy nem voltak hibásak ezért, hisz jót akartak, de lehet nem jól. Volt, hogy hibásak voltak, nekik pedig segített Isten megbocsátani és tűrni.
- az az igazság, hogy én meg nem vagyok és soha nem is leszek tökéletes az emberek előtt. Hajlamosak vagyunk maszkot tenni, eltakarni a "tökéletlenségünket", mert félnénk, hogy az emberek így nem fogadnak el, nem hallgatnak ránk, a gyerekeink így nem tisztelnek stb. Jó megalázkodni Isten előtt, s bocsánatot kérni tökéletlen viselkedésünkért, mivoltunkért, s megnyugodni jelenlétében, hogy ő jól tudja a mi emberi voltunkat. Visszautasítva a tökélybetegséget és a mindig erősnek mutatkozó jellemet olyan kapcsolatokat kapunk ajándékba, amelyek nem elvárások teljesítésével fogadtak EL, hanem tökéletlenül is BEfogadnak, s ha kell erősen is. Megtapasztalják, hogy akkor is szeretek, ha intek, és akkor is elfogadom a szeretetet, ha engem intenek.
-az is nagy igazság, hogy bármilyen titulusom legyen mindig megmaradok mellette mindenkinek annak az egyszerűnek, akinek születtem, s amilyen céllal alkotott Isten.  Az emberek jobban azonosulnak egy  Evódiával, mint egy lelkipásztor-feleséggel vagy tanárnővel, nem beszélve egyéb jelzőkről(kinek milyen előjele van néha). Nem jó, ha a szerepköre, (esetleg a vagyona vagy annak hiánya?) valakinek elveszi az egyéniségét. Jobban mondva: szomorú.
-az is igazság, hogy amikor azt hisszük mások kontrollálnak az elvárásaikkal, inkább arról van szó, hogy mi vesztettük el a kontrollt magunk felett. Jó meghallgatni mások véleményét, még az ellenségét is. Ezek tartanak alázatban is, és segítenek az önvizsgálatban, a fejlődésben. A baj akkor van, ha bátorságban vagy önuralomban szenvedünk, s engedjük, hogy ezek a gondolatok, érzések (önsajnálat, megfelelési kényszer stb) uralkodjanak felettünk s a cselekedeteinket is ezek határozzák meg.
-a legnagyobb Igazság, hogy ha Istennek akarunk tetszeni, akkor az Ő elvárásai messze nagyobbak, mint bárki emberé: ő azt akarja, hogy szentek legyünk, mert ő szent, hogy romolhatatlanok, feddhetetlenek legyünk, megteremjük a Lélek gyümölcseit, szeressünk mindig és mindenkit, önmegtartóztatók legyünk mindenben, az ismeretben megtéveszthetetlenek, az imádságban és áldozatban fáradhatatlanok... HM...
S mindemellett azt mondja, hogy gyengén vagyunk erősek, az alázatosokban telik kedve (akik bevallják, hogy "nem megy nekik és segítségre szorulnak") és mindenre van erőnk Benne, sőt elég nekünk az ő Kegyelme.
Máris lepereg rólunk az emberek véleménye és egyedül az Istenre számítunks Ő az, akinek a véleménye igazán számít.
Ma is így imádkozom, hogy jöjjön s tegyen Igazságával szabaddá!
Mert szabadon jó élni és dolgozni, és jó megtapasztalni, hogy így viszont gyarapodunk lélekben, Isten és emberek előtti kedvességben!
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL