Oldalak

2014. november 26., szerda

Az unokája lehetnék

SZERETETTELJES SZERDA
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon nehezen ment régebben az idősebb nőket bátorítanom. Azért csak régebben, mert régen, még gyerekkoromban, fiatal lányként nagyon élveztem. Talán ők is engem:). Szerettem az idősebb nőket meghallgatni minden szépről-jóról, búbánatról akár milyen hosszan, s ha betegek voltak akár meg is látogatni. Ha kellett szívesen vásároltam vagy segítettem nekik, és mégis úgy éreztem sokkal többet kaptam, mint adhattam.
Aztán ez megváltozott. Talán azért mert már külső elvárás kapcsolódott ehhez?! Nem tudom. Mindenképpen úgy éreztem, mit is mondhatnék egy nőnek, aki megélte, amit én még csak ízlelgetek, jóból is a nehezéből is. Meg aztán az unokája lehetnék... Hogyan vigasztalhatnám?!
Egyszer pedig jött a felszabadító gondolat...de hát akkor segítsek úgy, mintha az unokája lennék...mint régen! Ne akarjak többet vagy mást adni...
Hogyan lehetünk hasznosak, hogyan szerethetjük az időseket?!

1. Soha ne higgyük azt, hogy nincs mit mondaniuk, s nem lesz miről beszélgetnünk. Ez hamar ki is derül. Sokat épülhetünk, amíg meghallgatjuk őket.(A tegnap is egy néni 77.születésnapján voltunk a női körrel, hát rég nem  derültem ennyit, ahogyan elmesélt az életéből egy epizódot...és a végén ő meg le is zárta tanulsággal, de annál több is volt a sorok között nekem.)
2. Megértik, amit mondani akarunk! Akkor is ha ismételni kell, akkor is, ha úgy gondoljuk már nem a "mai világban" élnek. Amire szükségük van, megértik válaszainkból.
3.Támogassuk imában őket! Ez a legjobb bátorítás,  így többet is gondolunk rájuk, nem csak amikor látjuk őket. Azt mondja az I Tim 2:1, hogy "minden emberért tartassanak KÖNYÖRGÉSEK"
4. Bátorítsuk, ha szomorúak. Megfoghatjuk a kezüket. Annyira szeretem a dolgos vagy az ápolt idős női kezet is...erőt ad (oda-vissza)!
5.Olvashatunk nekik. Megkérdezhetjük, hogy mit? Vagy énekelhetünk velük (vagy csak hallgassuk meg :9). Mi a kedvenc éneke?
6. Küldjünk nekik postán képeslapot.
7. Vásároljunk nekik. Hívjuk fel néha telefonon, s többször rákérdezhetünk erre.
8. Megkérdezhetjük, hogy segíthetünk-e valamit a ház körül, a házban? Egyszer egy néni (hosszasan betegeskedett, s látogatója volt elég, mégis szerette, ha én is mentem. Persze, én is örültem, ha eljutottam) mindig csak azt kérte tőlem, amikor nála voltam, hogy igazítsam meg az asztalán a könyveket, s cseréljem ki a vizet a vázában. Szívesen tettem. Egyszer pont az előttem levő látogató, mielőtt elment, láttam, hogy az általa hozott virágot vízbe tette az asztalon. Mégis, mikor kérdeztem, mit segítsek, hát ugyanazt a választ kaptam. Természetesen, megtettem, ezt már tudtam, hogy fontosabb a szeretetet kifejező engedelmesség, mint a hasznosság ilyenkor a cselekedetekben. Azért, mégis, ismerve a néni éles és még nagyon friss gondolkodását, miután megtettem, rákérdeztem, hogy miért kellett megint kicseréljem a vizet a vázában, ha friss volt? Akartam tudni, hogy vajon már kezd felejteni? Erre ő mosolygott: "ó, mindig élvezem, ahogyan próbálod a virágot elrendezni a vázában, s billegeted a fejed közben, meg mosolyogsz egyet a végén." :) Kiderül aztán, hogy virágrendezéssel is foglalkozott régen, ha akkor nem is így nevezték. No fogtam az alkalmon, hamar kértem néhány leckét. Azóta is csak annyit tudok belőle, de nekem sokat jelent.
8. Vihetünk nekik hallgatni valót (jó felvételeket akár interneten is kereshetünk nekik stb.), és természetesen a kis ajándékoknak is örülnek (virág, kedvenc állata plüssállatként...nekem ez többször bevált örömszerzésnek a csoki mellett, hisz 2. gyerekkor, s amíg ezt bölcsen kezeljük, szeretetet sugároz!)

A fiam, amikor az 1 éves Misszióiskolába iratkozott, be kellett jelölje a területeket, hogy hol segítene a gyakorlatban hetente rendszeresen. Látom, hogy: gyerekmunka, admin., hajléktalanok stb. S fiatalok helyett (oda úgy is eljár "kapni"), hát az időseket is bekarikázza. Isten őt használta most, hogy felgerjessze bennem ezt a szeretetet. SZERETEM AZ IDŐSEKET!
Te hogy vagy éppen vele?!
( A képen látható idős nőt, Carol Portert, halálomig tisztelem azzal is, hogy ahányszor rá emlékezem, Istent dicsőítem. Idős nőként felajánlotta nekem, hogy bár nem könnyű neki megtanulni a messengert kezelni (elég volt az email), értem megteszi, hisz akkoriban kismamaként keveseket tudtam géphez ülni, inkább csak pár sor, és szaladtam tovább.De neki fontos volt, hogy tudatosan engem akkor segítsen. Ahogy mondta neki is felüdülés volt velem megismerkedni, "velem lenni", de mint minden esetben, úgy tapasztaltam, hogy többet kaptam, mint adhattam. Az ő példája sarkallt arra, hogy merjek "mutter" lenni, hogy a lelki anyaság az nagyon sokat ér... Idős koromban vajon nekem mit kell majd a fiatalokért megtanulnom? :D )

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL