Oldalak

2014. október 12., vasárnap

Legyen öröm a tanulás!

Ez volt a téma a legutóbbi baba-mama körön. Sajnos, M.Imola jegyzetét nem tudom most megosztani, majd ő később...

Néhány gondolat, ami megfogalmazódott bennem:
Szülőként, mi az, amit szeretnék átadni gyermekemnek a tanulással kapcsolatosan?!
Nem vagyok híve annak, hogy a gyerek velünk szülővel tanulja a házi feladatot, illetve tökéletes házi feladatot vigyen iskolába (szerintem a házi feladat az arra szolgál, hogy a gyerek gyakoroljon és a pedagógusnak visszajelezzen, hogy mit nem ért a gyerek, az osztály, mit kell jobban megmagyarázni) . Inkább csak segítem a tanító munkáját, amennyire tudom azzal, hogy felügyelem a tanulását, kisebb korban minden nap ellenőrizem (hogy váljon szorgalmassá), s ha nagyon kell korrepetálok, segítem, hogy jó jegyhez, sikerélményhez jusson. Ha meghalad már valamelyik tantárgy, készek vagyunk külső segítséget is kérni alkalomadtán, természetesen. De fontosabbnak találjuk már korán az önállóságot a gyerekek tanulásában. Nem vagyunk jegy-orientáltak, de a jegy, amit kap, tudja, hogy csakis az övé (nem én, szülőként, szereztem a plusz pontokat)! A gyereket akkor dicsérem meg a jegyért, ha megdolgozott érte. A lustaságért, hanyagságért büntetés jár, még ha nem is kapott rossz jegyet. Amennyiben tanult, a kis jegyért nem kap büntetést, még korholást sem igazán. Inkább arról beszélünk ilyenkor, hogy hogyan lehetne segíteni, javítani neki a teljesítményen...ha lehet... Mi az, amit nekem szülőként el kell fogadnom a gyerekemmel kapcsolatosan? Hogyan kérhetek Istentől ilyenkor hálaadással, s melyek a gyakorlati lépések, amelyet együtt kell meglépnünk? Továbbá nagyon fontos a pedagógusokkal együttműködni, a tiszteletet megadni s gyermekeimet is erre nevelni. Ó, de jó lenne mindig így eljárni... Törekszem... törekszünk! :)

Van még valami, amit szülőként tehetek, hogy a gyermekemnek öröm legyen a tanulás?
1. Olvasóvá nevelni a gyereket. Amelyik gyerek jól tud (esetleg egyre jobban szeret) olvasni, annak könnyebben megy a tanulás, és nem csak kicsi korban. Később is lehetősége lesz bepótolni a hiányzó részecskéket. Ezért fontos kicsi korban a felolvasás, a jó könyvek megszerettetése, az olvasói ízlésük irányítása, amennyire csak rajtunk áll, s nem utolsó sorban a példamutatás.
2.Tanítsuk meg őket logikusan gondolkozni. A tanulás nem csak információszerzésből áll (bár a mi tanügyi rendszerünk inkább csak ezt segíti:( ). Kicsi korban ezért előnyösek a logikán alapuló játékok a divatjátékok helyett.... Később a társasjátékok, amelyek nem szerencsén alapulnak, de még azok is tanítanak, főleg, ha a szülőkkel együtt játszanak.:)
Tinikorban pedig ha megtanulunk építően vitázni gyerekeinkkel, megtanulnak gondolkozni, és érvelni. Megtanulnak felfedezni, utána járni a dolgoknak (tanulni), igazat adni és alázattal (meg)győzni egy beszélgetésben. (ha gyerekkorban megtanulták az engedelmességet és tiszteletet a felnőttek iránt,akkor ez élvezet is lehet, egyébként nehezebb dolgunk van...).
3. Tanítsuk meg arra saját példánkkal is, hogy nem szégyen segítséget keresni és kérni. Fontosabb megtanítani őket halat keresni és fogni, mint a szájukba adni. Ugyanakkor, ha nem megy a halászat, nem szégyen utána olvasni, halászokkal beszélgetni, s melléjük szegődni...

Ezek a gondolatok szüleim és más kedves példaképek nevelési példájából fogalmazódtak meg az este. Igyekszünk követni a jó példát és folyamatosan kérni a Kegyelmet, a Jó Isten segítségét... hisz mi is még tanulók vagyunk!
Zárszóként itt is ajánlom Balla Annamária előadását a témában.
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL