Oldalak

2012. május 23., szerda

Anyák napi könnyek másként

Ismerek egy asszonyt. Nem csupán néhány hónapra, hanem egy életre úgy rendezkedett be, hogy gyermeke miatt nem számíthat átaludt éjszakákra. Egy életre? Mennyi is az élet? Kinek 7o-8o év, kinek 21...  Az évek alatt beteg gyermekéhez igazította nappalát, az éjjelét, a szabadságát, a könnyeit, a kedvteléseit, az imája nagy részét, s minden vágyát, ha kellett. A fiúgyermek nagyon hálás volt, sokszor odahúzta magához az édesanyja kezét, amely tehetetlen lábait igazgatta a tolókocsiban, vagy éppen ételt készített neki. Odahúzta magához, és megcsókolta. Valami láthatatlan volt ebben a mozdulatban. Mintha tudta volna, hogy neki többszörösen kell anyák napját ünnepelni, hisz kit tudja mennyiszer teheti még. Valami láthatatlan, de érezhető volt a szemlélőnek, ahogyan az anya fogadta a kézcsókot. Egyik gyermeke sem szerette így, sűrgősen, kimondhatatlanul. A kézfejen megjelentek az első finom ráncok, amikor utoljára kapott kézcsókot gyermekétől.
A fiú a mennybe utazott.
Ez a kéz néhány hónapja közlekedési balesetben megsérült. Tegnap megműtötték.
Szeretném megcsókolni én is ezt a kezet. Nem a fiú helyett, de tartozom neki...
Szeretlek, és gyógyulást kívánok édesanyám!
Várom, hogy beszélhessünk.
ui. a fotó nem illusztráció. kedvenc képem rólunk:)
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL