Oldalak

2012. február 6., hétfő

Szokások...

Gyermekeinknek magyarázgatjuk, hogy a jó szokásokat jó megtartani, de idővel tudatosítani kell azoknak értelmét. Így van ez a gyülekezeti életben is. Az egyik ilyen szokás például, hogy amikor bemegyünk az imaházba, mielőtt leülnénk, meghajtjuk magunkat, és imádkozunk, ugyanígy az istentisztelet végén. Mondom, hogy ez nem jó, ha csak egy szokás, és az ember semmit sem mond, csak "bókol" egyet... Bólogatnak is a nagyobbak, hogy ők azért is nem csinálják mindig...
Hohó!- mondom Az nem jó! Tenni kell, csak mindig értelemmel!
Miért?-kérdezik
Mert ettől függhet az egész istentiszteletünk. Ha kérem az elején, hogy Isten segítsen megérkezni jelenlétébe, ne egyéb jelentéktelen dolgokra kalandozzon a gondolatom, hanem tudjak figyelni az igére, akkor nem a 3. ének után jutok el eddig, hanem már az első imánál Isten jelenlétébe kerülök.
Erre az egyik gyerek: tehát, vannak akik fizikailag nem, de lélekben elkésnek az istentiszteletről?
Igen- mondom mosolyogva, magamnak elsősorban. Pedig, csak egy imába kerülne, mikor megérkezünk az Isten házába. A végén pedig egy másik fohászba, hogy el is vigyük, amit hallottunk...

Egy másik kérdés: Miért állunk fel, amikor istentisztelet kezdetén fölmennek a szolgálattevők a szószékre?

Ó, ezt szeretem tudatosan tenni- mondom. Ez egy csekély mód a tisztelet kifejezésére Isten és az ő szolgája iránt. Legalább ennyivel kimutathatom, hogy várom, hogy Ő szóljon hozzám. És tisztelem azt, akin keresztül teszi, bármelyik szolgálattevője is legyen az.
Azt mondja erre viccesen az egyik gyerek: akkor az itthoni áhitaton is felállhatnánk, mikor apa megkezdi...hát persze, mondom, de itthon ebből, ha nem baj, nem csinálunk szokást:):)

Ti melyik gyülekezeti szokásotoknak szeretnétek újra értelmet adni ?
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL