Családi oltár

Mióta az eszemet tudom kisebb-nagyobb rendszerességgel családi áhitaton részt veszek a hét több napján. Ezért nem is tudom egy gyereket hány éves korától lehet rászoktatni. Talán az első gyereknél kérdés ez, a többi már igazodik:).
Milyen is a családi áhitat?-kérdezte valaki nem rég tőlem.

Mikor férjhez mentem, nem volt olyan otthoni "családi áhitat" íze a reggeli vagy esti imádkozásainknak a férjemmel. Talán azért is, mert többször is imádkoztunk naponta, nem is csak ketten, de ketten is, szolgálatok előtt stb, nem volt olyan "hagyományos". Nem vagyunk zenészek, hát kettesben nem is énekeltünk, legalábbis nem emlékszem... De tudok olyan párról, akik már jegyességük alatt rendszeresen és formálisan áhitatot tartanak együtt, ami családi áhitat, még ha nincsenek is gyerekek.
Azóta emlékszem a kis családom áhitatos perceire, ami után megszületett az első gyerekünk és 6-8 hónaposan az etető székével az asztalunknál ült. Étkezés után Lajos olvasott igét, imádkoztunk, és ő is összefogta a kis kezét vagy mondta,hogy "Ámen" az imánkra, amit a nevében is mondtunk.
Most is a közös étkezéseink után tartunk családi áhitatot: igét olvas Lajos, mindegyik gyereknek van lehetősége kérdezni, vagy elmondja, hogy mit értett meg, majd imádkozunk felemlített imatémákért még (néha itt szoktalak megemlíteni titeket is- nagyobb család, barátok, akiknek imatámogatásra van szüksége éppen, gyülekezeti programok, események-). Ima után énekelünk egy-két szép éneket, általában egy gyerekéneket és egyet a családfő kedveltjei közül:) (én is kellene már készüljek egy-egy énekjavaslattal, most jövök rá). Meghitt pillantok ezek.
Mivel egy-egy héten több este vagyunk imaházban, máskor Lajos kevésszer tud velünk együtt étkezni, gondolkoztam, mi legyen ilyenkor az áhitattal? Volt olyan tanács, amiben azt mondták,hogy ez a családfő feladata, és nem szabad ezt átvenni tőle. Ebben egyet is értek, mert végülis egy-egy időszakban többször tartanék én családi áhitatot, mint a férjem , és ezt a tekintélyt nem kívánom, meg nem is sikerülne azt hiszem úgy végezni:). Szóval, mikor a férjem nincs itthon, a családdal akkor is találkozunk az Úr előtt. Vagy közösen az istentiszteleten, vagy ha itthon vagyunk, akkor is összehívom a gyerekeket, de ezek olyan non-formális családi áhitatok, nincs az a fegyelmezett körben ülés az asztalnál stb, csak lekuporodunk a szőnyegre, mikor melyik gyerekszobába, felolvasok nekik képes bibliából, áhitatos könyvből, megkérdezem,hogy telt a napjuk, miért hálásak, milyen kérésük van, s aztán imádkozunk, néha énekelünk is utána. Ez van, ha nincs itthon a családfő.
Még a csendes percekhez tartozik az informális:) áhitatunk is, ez minden reggel van, mielőtt iskolába-óvodába bocsátjuk a gyerekeket. Igét olvasunk nekik (ha Lajos engedi útnak), vagy én a vasárnapi aranymondást illetve rövid áhitatot szoktam felolvasni, míg reggeliznek, aztán imádkozunk értük, hogy védje Isten őket aznap, majd ők is imádkoznak. De ezek elég sietősek néha. A napközbeni spontán együtt imádkozások is ide tartoznak, ha látjuk, hogy valamelyik gyerek izgul, vagy bánatos stb.
Sokáig frusztráltnak éreztem magam, hogy nem vagyunk "tökéletesek", ami a családi áhitatok megtartását illeti: vezérfonal reggel-este (lehet értitek néhányan nagyon jól mit mondok), de aztán meg kellett tanulnom, hogy a családi oltár minősége a lényeg, és Isten jelenléte, az Ő igéjének tekintélye, amit át kell adnunk a gyerekeinknek.
DE mi nem egy általános családi programmal élünk, ezért nagyon jól jönne, ha írnátok arról, ti hogyan látjátok a családi oltárt ma, szeretnék én is épülni, bátorodni.
Még azt kérdezném tőletek, mit tegyen egy olyan feleség,aki szeretne családi áhiatatot, de a férj nem érez rá igényt, vagy ha mégis igen, hogyan kezdjék el, ha például a gyerekek se szoktak hozzá? Ezt is kérdezték tőlem... segítsetek.
a megjegyzésekben további kérdéseket idéztem egy személyes levélből, amit kaptam. írjatok!