van nekem

egy pszichológus és egy nevelő segítségem...:)

egyik lányom: biztosan azért viselkedik most így, mert úgy érzi ő a kicsi és neki szabad.... vagy most kelt fel, és magára akarja hívni a figyelmet
én erre megértően a kicsihez: na gyere, nincs semmi baj, nem is tudnálak most megfenyíteni..
a másik lányom erre hamar: édesanya, az ilyeneket ne mondd ki, mert így szoktak visszaélni a szülőkkel
loool:)

ugyancsak ma
egyik lányom, a pszichológus: na, ő is odaült a nagyokhoz, mert a többieket a régi helyén lehet kisfiúknak tartja magához képest... nőni akar!
másik lányom, a nevelési tanácsadóm: édesanya légy következetes, mert az egyből szokás lesz....!
looool...

hát mit is mondjak akkor, amikor viszont a fiaim tanácsolnak a lányok megértésében, nevelésében? ott nem pszichológus van meg nevelési tanácsadó... ott a meztelen igazság lép érvénybe, amit nem is nekem mondanak, hanem a lányok szemébe, amivel természetesen megkezdődik a bosszantás...


hogy ezt most miért írtam le? pedig alig van egy perc szusszanásom. hát azért, mert nem akarom elfelejteni, és Veress mama meg Bori néni, meg, aki még jól ismeri a gyerekeinket s a szüleiket és a blogomat is olvassa:), találgathatják ki a pszichológus és ki a nevelő nálunk, mert ugye mindenki hajlik inkább az egyik felé jobban, s ki mit örököl hamar meglátszik!:D