Oldalak

2010. december 13., hétfő

Egyik adventi estén

"Mégis – az advent időszaka azt üzeni nekünk, hogy lassítani kéne. Számot vetni. S ezt csak nyugodtan, lélekben elcsendesülve lehet. Talán nem szégyen a felnőttnek egy kicsit újra gyermekké válni. Belebújni egy védett puha kabátba, s annak jótékony melegében – mint anyánk ölében valaha – visszaidézni régmúlt karácsonyestéket.

Miképp Salamon mondja: „Mindennek rendelt ideje van.” Tehát vannak az életnek bizonyos szakaszai, amit nem lehet kikerülni. Ilyen a várakozás is. Ha nem tudunk változtatni a körülményeinken, meg kell tanulnunk növekedni általuk." idéztem innen.

Nem fennhéjázva, de őszintén szeretném elmondani azt, hogy nekem nincs olyan érzésem, hogy elmúlt a régi szép meghitt karácsony, ami nem lesz többé, hiába szeretném... Talán azért, mert kicsi koromban is legtöbb a karácsonyból a felszabadult családi együttlét, az imádkozás, éneklés, összejövetelek, szolgálatok voltak... És ez mára is megmaradt. Persze, szeretem ha lehavazik az ünnepre, de nem ezek adják nekem a hangulatot, és nem is a sok ajándék. A múltkor csodálkoztam el ezen... Bárcsak sikerülne nekünk is így átadni gyermekeinknek az ünneplés lényegét. Mert akkor megmarad, ami volt! Hisz a karácsony a Szeretetről szól, ami nem múlik el soha!
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL