Oldalak

2010. május 6., csütörtök

mai tanulság

ma voltam először a szilágycsehi líceumban osztályfőnöki órán. két óra után behívott az igazgatónő egy kávéra. mondja, kérdezte a diákokat, s nagyon tetszett nekik az előadásom a mit jelent népszerűnek lenni (drogok) témában. s milyen jó, hogy a zilahi tanfelügyelőség, az alapítványunk, a szilágycsehi iskolákra is gondolt, stb. stb. kinek nem esik jól a bátorítás?! de egyre méltatlanabbnak éreztem magam, amikor egy megterített asztalhoz hívott, volt ott hideg tál, gyümölcskosár, kávé, üdítők... nem tudtam mire vélni, hogy engem...? és mindenképpen unszolt, és kínált. de ekkor megfordulok, s hát ki áll a hátamnál?! egyik zilahi tanfelügyelő úr. buna ziua!- mondom, értem már, miért részesülök én is ilyen különös kiszolgálásban! mosolyog az inspektor, s mondja, értékeli a munkámat a részükről is.
azon gondolkoztam, miközben hazafele vezettem, hogy pont ilyen akkor is, mikor valaki egy verset mond, énekel, bizonyságot tesz, főz, beteget látogat, vendégeket fogad stb.. mikor értékelik szolgálatunkat, jó mindig tudni, hogy ki áll mögöttünk, kinek vagyunk a küldetésében, kinek jár a tisztelet. jobban esik a jó falat, könnyebb elviselni méltatlanságunk, higgyétek el, s nem felejtjük el, kinek kell mondani a köszönetet!:)
„Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” 2Kor 5:20 ...

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL