Oldalak

2010. május 21., péntek

A Jó Isten humora

vagy a könyvespolcunk terápiája. az előző bejegyzésnél írtam milyen komoly hatással volt rám a könyvek tekergése a polcon, s az irodai asztalon. lélekvizsgáló percekre is késztetett, ami hasznos volt egyébként:). a folytatás és a csattanó azért hihetetlen volt a fülemnek.
X nálunk van pénteken az Ethos napok után, mielőtt hazautazik. mondja, hogy a depresszív gyógyszereit is szándékszik elhagyni fokozatosan (3 hónapba telik kb.). örvendezünk, hálát adunk. nekem el kellett mennem közben itthonról egy kicsit, ő a gyerekekkel beszélgetett a lakásban. mikor elkísérnénk a buszhoz, mondja ez is jót tett neki, hogy nálunk volt. gondoltam, következik az a mondata, hogy jó volt kikapcsolódni a családunkban is, vagy valami ilyesmi. erre azt mondja: tudod, kérdezte Lajos, hogy hogy vagyunk a férjemmel. jól vagyunk és még jobban leszünk! mert itt nálatok rájöttem, hogy tényleg velem van a baj. sokat bosszantom azzal a társam, hogy az igei szolgálatokra készülve, a könyveket miért hagyja széjjel az asztalon. perfekcionista vagyok, betegesen takarítok és rendezek a lakásban. látom a ti könyvhalmazotok (az asztalon is:), és én itt egyáltalán nem mondanám, hogy rendetlenség van, de nekem változnom kell!
most már csak az a kérdés, megéri nekünk katonás rendet tenni a polcokon???:D:D
na jó. ez csak költői kérdés lenne itt a végén.
ezt még le kellett írnom, közben hála Istennek sikerül bepakolni lassan...

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL