Oldalak

2010. április 15., csütörtök

folyt.

részlet 3 nő válaszából. mind a hárman 30-40 év közöttiek. lehet párat felismertek a blogvilágból:).

1.
" ....ha meglátok például egy szép virágot, akkor előfordul, nem is veszem észre, hogy beletérdelek a sárba, mikor lehajolok a fotózáshoz. Nagyon szeretem a megszokott dolgokat, tárgyakat, már csak azért is, mert egy átlagos ember élete ilyen hétköznapi díszletek között zajlik és úgy gondolom, meg kéne tanulnunk szívből örülni annak, amink van. Nincs unalmas élet, csak ha direkt nem akarjuk észrevenni, mennyi szép dolog van körülöttünk. Hálás vagyok minden egyes szép fotóért és mindegyiket ajándékként fogadom Attól, akitől "minden jó adomány és tökéletes ajándék származik".

2.
Mostanában foglalkoztatott ez a téma. Ugyanis pár héten keresztül dolgoztam egy foltvarrás-terítőn. Mondanom sem kell, minden perce a munkának élvezetes volt (nekem ez jelenti a szenvedélyességet). Jóleső érzés alkotni. Kicsi korom óta különlegesen lekötött, hogy készítsek, alkossak valamit. A színek, a formák egyszerűen lenyűgöznek. Egyrészt élveztem, amit csinálok, másrészt bennem volt a kérdés: megengedhetem én most magamnak, hogy ilyen nagy "munkába" fogjak, míg sok más feladatom is lenne? Arra a meggyőződésre jutottam, hogy néha szükség van erre.
....De ha mindig csak olyan tevékenységet folytatok, ami nem a legfontosabb feladatom, káosz lesz körülöttem. Ezért jó megtalálni az egyensúlyt a fontossági sorrend kialakításában.

3.
"....Nem adott hozzá világraszóló énekhangot, csak kiapadhatatlan lelkesedést, s azt a vágyat, hogy ezt átadjam másoknak is. Óriási élmény a mai napig, ha sikerül éneklésre bírni valakit, most éppen a 3 éves kisfiamat, aki idáig csak a "hinta-palintát" énekelte.
Szeretek biciklizni. Néhány évig többször kerekeztünk tinikkel egy héten keresztül. Nagyon élveztem, mikor az indulás összevisszasága után felvettünk egy tempót, igazodtunk egymáshoz, beálltunk a sorba, elcsendesedtünk, és csak tekertünk, nézelődtünk, gyűrtük a kilométereket, szinte szótlanul, de mégis közösségben. Felejthetetlen.
Vagy a férjemmel kettesben a tengerparton, amikor a helyi lakosokon kívül még szinte nincs senki, fürödni nem lehet ugyan, de lehet róni a kilométereket, beszélgetni, hallgatni a tenger zúgását, kagylót, csigaházat szedegetni, nagyokat hallgatni kézenfogva...."
folyt.köv.

ui.
A Magdaléna film magyar szinkronja is elkészült, hamarosan használni lehet. Igen, hasonlóan, mint a Jézus filmet, de ez kifejezetten nőknek szól. Bátran lehetünk kreativak a szervezésben:) Én már törtem, töröm a fejem rajta. Biztos Isten megadja idejében a legjobb keretet hozzá. Például ősszel a zilahi lányok-asszonyok konferenciáján?

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL