Oldalak

2010. január 21., csütörtök

lássátok, hogy jó az Úr

Közelebbről is volt lehetőségem megfigyelni, milyen, ha valaki látáskárosult. Eszembe jutott saját szellemi vakságom. Hasonló a helyzet.
  • Ha valaki nem lát jól, nem veszi észre, ha például kormos lett a keze, vagy poros a ruhája. Mikor szólnak, megkérdezi, hol? Én sem láttam, hogy lenne bennem rossz. Ha utaltak hibáimra, hülledeztem, és megkérdeztem: Én? Mit vétettem?!
  • Tudom, hogy édesapám sajnálja, hogy nem láthatja már a fodros felhőt az égen, a naplementét, a rügyező zöldet, a nagy hótenger csillogását. Szellemi vakságomban és sem láttam a szépet, az áldást, inkább azt, ami hiányzott, ami rossz volt körülöttem. De Isten könyörült rajtam, megnyílt a szemem, és elégedett vagyok. Látom, hogy jó az Úr hozzám!
  • Látás nélkül a veszélyt se sejteni, a fájdalmat, a tátongó szakadékot vagy égő lángot. Istentől kérek olyen szemet, ami észre veszi a leselkedő veszélyt, a fájó szívet, a láthatatlan könnyeket. Miközben a Haitiban (jaj, Tahitit írtam először:) történő földrengés áldozataiért esedezem és segítek, ahogyan tudok, kérem Istent, hogy ne feledjem a szomszéd felöltözött, de éhező gyermekét, vagy a közelben levő falut, ahol talán ma sikerült jóllakatni valakiket, de fáznak egyesek, vagy éppen sírnak. És senki nem látja őket. Senki?
...a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban. Ézs 29:18-19
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL