Oldalak

2010. január 17., vasárnap

hiszti vagy önsajnálat helyett...

Gyerekkoromban tudatosan neveltek, hogy erősebb legyek. Ugyanis hamar elpityeregtem magam. Néha, ha kérdőre vontak, már a hangnem miatt eltört a mécses, így azt hihették én vagyok a ludas. Szörnyű érzés. De változtam idővel.

Aztán mikor férjhez mentem, tanulnom kellett, hogy bátran kimondjam gondolataim, ahelyett, hogy szipognék magamnak. Ha férjem túlságosan meghatódott volna ilyenkor, talán manipuláció eszköze is lehetett volna, egyeseknél hisztibe fullad az ilyen sírás. Férjem mellett megváltoztam. Segít bátor lenni, és szembenézni a konfliktussal sírásos sértődés nélkül.

Van egy sírás, amiből nem kell kigyógyulni. Sőt! Ez maga az egészség. Nem csak fellélegzik az ember pszichésen (ilyen is jó ritkán:), hanem megnyugvása lesz a léleknek tőle. Ez isteni megszomorodás. Spontán történik és nem "megrendelhető". Boldogok, akik így (IIKor7:10) tudnak sírni. Ajándék!
Te hogyan szoktál?

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL