Oldalak

2009. december 26., szombat

az a karácsony...


Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. — Lukács 2:19

Minden, csak nem idilli, csendes éj volt az a hűvös betlehemi este, amikor egy riadt tinédzser megszülte a királyok Királyát. Mária elviselte gyermeke érkezésének fájdalmait, amiben segítségül mindössze vőlegényének, Józsefnek az ácsmesterségtől megkeményedett kezei voltak számára. Bár a közeli mezőkön a pásztorokat a gyermeknek dicséretet éneklő angyali sereg vette körül, Mária és József fülei állathangokat, a szülési fájdalom és a kisgyermekként megszületett Isten első sírását hallották. Egy nagy fényességű csillag világított a külső épület fölött, de a jászol környéke sivár hely volt e két idegenben járó látogató számára.

Ahogy József lefektette a kisbabát Mária karjaiba, szívét a csodálat, fájdalom, félelem és öröm egyvelege járhatta át. Tudta, hisze egy angyal megígérte, hogy ez a piciny csomag „a Magasságos Fiának hivattatik” (Lukács 1:32). Ahogy a félhomályban tekintetét az Övéire, majd Józsefére irányította, bizonyára azon gondolkozott, hogyan fogja majd gondozni Őt, Akinek a királysága sosem ér majd véget.

Sok gondolkozni valója volt azon a különleges éjszakán. Most, több, mint 2000 évvel később mindannyiunknak fontolóra kell vennünk Jézus születésének, ebből következő halálának, feltámadásának és visszatérése ígéretének fontosságát. — Dave Branon

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL