Oldalak

2009. november 26., csütörtök

A nő ne tanítson a gyülekezetben

Sokféle módja létezik a tanításnak. Mostanában elég világos előttem a fenti cím, mint igei igazság jelentősége. Ezt is, mint az efézusi igéket (a férj feje az asszonynak) védelemként látom egyik felől az életemben. Én inkább gyerekek, tinik, fiatalok és nők között vállaltam tanítást. Ezeket is inkább gyakorlati szempontból szeretem, négyszemközti kapcsolatokban, beszélgetéseben, csoportos tanulmányok keretén belül, nem is olyan tudatosan... Az utóbbi években, amikor előadásnak nevezett szolgálatokra elég gyakran felkértek, megijedtem, megharcoltam, imádkoztam, aztán ha kellett, engedelmesen igyekeztem továbbadni az üzenetből, amit Istentől kaptam. Érdekes, hogy mindegyik alkalom után úgy éreztem, többet ilyent nem csinálok. Ebben van olyan is, hogy az Ellenség váddal akar elgyengíteni, de még több abból, hogy érzem, óriási felelőséggel jár az, ha valaki "beszél". Itt a blogon is tapasztalom egyszer-egyszer, amikor tudatosul, vagy ha tudatosítják bennem a bejegyzésem súlyát, hogy ez nagyon NAGY FELELŐSSÉG! Részben azért, mert egy megértett igazság elmondása után, valaki többet gondolhat rólam, mint aki vagyok (ez rettegéssel tölt el)... Ezért szeretem, ha azok olvasnak, hallgatnak, akik személyesen is ismernek. Dehát nem lehet ilyen szelektív az ember, meg kinek képzelem magam? Aztán ott a tanítás felelőssége. Példájával is tanít valaki, még ha meg se szólal. De így nagyobb számadással tartozik. Mint minden felelősség nagy teherrel jár ez is, és a nagyobb terhet Isten a férfiakra bízta. Hála Istennek! Ezzel nem térek ki a személyes küldetés elől, csak kezdem érezni is az igét, amit Pál megfogalmazott az I Tim 1:12-ben.
Ez az egész most azért fogalmazódott meg bennem, mert visszavonulót fújok itt egy darabig. Hirtelen nagynak érzem a felelősséget a beírások után (a megjegyzések nyitják fel néha a szemem). Van ez így, hisz én nagyon tanuló vagyok még.
Legyetek áldottak!
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL