Oldalak

2009. október 26., hétfő

Ne kriZITálj már:)

Úgy gondolom, a nőknek nehezebb elviselni a kritikát. Talán mert sokkal inkább kapcsolatorientáltak vagyunk, nem tudunk olyan hűvösen csak a feladatra, célra koncentrálni. Néha kellene. Például a szolgálatban, munkahelyen is sok vélemény ér. Végletekben gondolkozva, van aki elfogult, van aki irigy. Igaz, a világon a legszegényebb, legnyomorultabb ember is irigylésre méltó lehet, ha boldogsága megmarad. Akkor miért csodálkozik egy hívő nő? Nem is kellene furcsának tekinteni, ha vádolnak, ha kritizálnak.
Vigasztal valaki, hogy csak azt bírálják, aki tesz valamit...
Kicsi koromban mondtam, egyszer: Édesapám, ne kriZITálja édesanyámat! Most, hogy megnőttem, tudom, hogy mi a kritizálás. Mit teszek vele?!
Elismerem, hogy nem minden kritika negatív. Nem egyre visszaemlékszem, amiért hálás vagyok, mert szeretettel mondták, ha nem is simogatva. Egy kis idő múlva fejlődésra késztetett.

De van más kritika is, kritizáló lelkületű, amin képes vagyok rágódni. Tanulgatom, hogy ha ilyeneket hallok, mielőtt megengem, hogy nagyon megsebezzen, fölteszek néhány kérdést.
1. Szeretetből fakad? Isten igéje az igazságot mindig szeretettel közli.
2. A kritika személyes jellegű, vagy többen is oszthatnák ezt a véleményt rólam, a munkámról, szolgálatomról?
3. A kritizáló egy új személy, vagy a régi, "aki keresi mindig a kákán a csomót"?
4. Ismer-e engem a bíráló, megmondja-e a véleményt személyesen is nekem, vagy csak a hátamnál meri osztani a véleményt (ez kettős bűn is egyébként). Az ige az mondja, menj oda hozzá, és személyesen intsd meg.
5. A kritika Isten igéjén, alapelven alapul, vagy csak személyes ízlésen, véleményen?
6. Olyan kritika-e, amelyen megéri gondolkozni? Vannak banális vélemények, még a kritizáló is "elfelejti" mit mondott néhány nap múlva.. És miért is veszem olyan komolyan magamat? Ki vagyok én, hogy engem ne bánthatnának?
7. Nem utolsó sorban, tudom-e minden ellenére szeretetteljes kedvességgel fogadni magát a kritizáló személyt?

A kritika, különösen ha csak rosszindulatról van szó, nagyon fájhat. Éppen a vasárnapi aranymondást tanuljuk (Máté 5: 44) , ami így szól:
"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?"
és ezután jön ez a mondat:
"Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
A konfliktusokban tökéletesnek lenni, ez a mérce! Nagy, de nem lehetetlen. Az istenember példát mutatott ebben is.

Ma elhatároztam újból, hogy törekszem a szentségre, még ha ez többszörös kritikát is von maga után az emberek részéről. Dávid zsoltárai is sokat segítenek!

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL