Oldalak

2009. augusztus 17., hétfő

család és munkahely

a Mutter naplójából

Dolgozni csak... megéri?

Mikor férjhez mentem, férjemmel nagycsaládra vágytunk, ami azt az elhatározást hozta bennünk, hogy számomra elsődleges munkahely az otthonom. Nagyon ragaszkodtunk hozzá, hogy amíg a gyerekek kicsik, ha segítek is a férjemnek, ezt addig a pontig vállalom, ameddig nem kell gyerekvigyázót fogadnunk. Felváltva férjemmel igyekeztünk helytállni, ritkábban a mama segítségével. Mégis úgy értettük meg, hogy a legkisebb gyerekünk miután óvodába került, munkát vállalhatok. Ajándékként jött a lehetőség. Ezzel együtt óriási kihívás, hogy gyermekeim ne rövidüljenek meg, és a család első helyen maradjon. Gyakorlatilag mit jelent ez nekem mostanság? Magammal való harcot, és törekvést arra, hogy minden családi időt minőségileg éljünk meg!

  • Igyekszem új rutinokat kialakítani a reggeli és esti „családi ceremóniákat” illetően. Így tudják mikor mi várható el. Ha idejében felkelek, van időm csendes percekre, egy kávéra mielőtt a gyerekek sürgetni kezdenek. Engedem, hogy önállóak legyenek, még a kicsik is, az öltözködésben, étkezésben (reggeli önkiszolgáló:), ameddig ez nem megterhelő nekik.
  • Nincs tévéadónk, így esténként egymásra tudunk figyelni, nem a képernyőre. A meséket, filmeket is tudatosan választhatjuk meg, amit többször szeretek velük együtt megnézni. A nap egyik étkezését mindig igyekszünk férjemmel, hogy együtt fogyassza el a család. Ezt nem tudjuk rutinosan megtervezni, de fő a gyakoriság.
  • A családnak nem vagyok úgy elérhető, mint eddig, hogy mindig otthon, mindig segítségre készen legyek, ezért külön odafigyelés nekem a férjemmel való kapcsolat, mióta dolgozom. Igyekszünk naponta időt szánni egy kis közös beszélgetésre, amikor csak mi ketten vagyunk. Tudatosan tartjuk a kapcsolatot napközben is. A gyerekeket hamarabb lefektetjük esténként, hogy a nap végén is maradjon kis időnk egymásra.
  • A családi alkalmakra, kirándulásokra is tudatosan kell készüljünk, nem oldódik meg spontán a kérdés, ha elfoglaltabbak a szülők. De előnyét látom abban, hogy így minőségibb ez az idő, mert érték és vigyázunk rá.
  • Lejjebb kellett adnom néhány elvárásból, pl. előnyben részesítem azokat a ruhákat, amelyeket nem kell vasalni. Ha véletlenül a ház valamelyik sarka nem lett kitakarítva az ünnepre, inkább azt fogadom el, mint a gyerekeimre szánt időt felcseréljem vele. Többet gondolkozom szükség, idő és pénz függvényében, ha vásárolok, mint hogy mit főznek sütnek mostanában azok, akik ráérnek éppen, vagy mit szeretnék én...
  • A munkám (és többször a pihenésem is) szakaszokban végzem: naponta két három darab ruha vasalása, egy-két szoba takarítása, mert nem tehetem, hogy egész napot szánjak rá.
  • Elfogadok segítséget a házimunkában, először is gyermekeimtől és a férjemtől. Ha szépen kérem, mindig örömmel teszik. De lehet külső segítség is, ha megengedhető.

Folyt. Köv.

(Árkád újságból)

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL