Oldalak

2009. július 14., kedd

Ünnepeljük a különbözőséget

Miért szeretnénk mindenkit egy kalap alatt látni? Mi lenne, ha olyan könnyű lenne a kapcsolatokban való eligazodás, hogy ez mondjuk férj, ez meg gyerek. Minden férjre érvényes az, hogy..., és minden gyerekre meg ez, hogy...
Először is, nem tudnának annyi könyvet eladni a gyereknevelés és házasság témájában:).
Aztán nem lenne annyi szeminárium, és beszédtéma belőle. Még ez a blogom se:P
Nem is gondolnánk rájuk annyit, nem kérdeznénk a tekintetünkkel sem, hogy jobban megismerjük őket egyenként, mert hát egyformán reagálna mindenki, ahogyan le van írva...
Talán nem is imádkoznánk annyit értük.
Nem értékelnénk annyira a miénkben azt, ami nincs meg a máséban.
Akkor meg miért hiányoljuk azt irigykedve, amit látunk a más házasságában, gyerekeiben?
Nem éri meg témázni olyasmin, hogy bezzeg az ő gyereke már verset mond, az enyém még beszélni is alig kezd. Vagy az ő kedvese mindent elvégez a ház körül, míg én örülök, ha a mosogatógép beindul, ha nem vagyok itthon. Nem is folytatom...
Mert én annyira örülök, hogy az én gyerekem nem olyan, mint a másé, és még csak nem is olyan, mint amilyenekről a könyvek írnak. A házasságom pedig kész misztérium! Dehát ez adja a kapcsolataim egyediségét. És ez teszi széppé a mai napomat is: keresni azt, ami és aki csak Ő lehet! Ünnepelni, hogy nem olyan, mint én, vagy nem olyan mint a másé.
Barátnőim! Ünnepre fel! És bátran vállald, hogy ünnepelsz! Mert a tied, és más, mint a többi. És az is ajándék. Istentől! Ki szeretné kifogásolni az Isten ajándékát? Megpróbálhatod, de ünneprontás lesz belőle...
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL